Sziasztok! Nagyon régen ugattam bele a blogomba, de az előző év, hát mindenki tudja milyen volt, nekem unalmas. Meg ahogy a kétlábúaknak COVID-os karanténos. Remélem 2021 jobb lesz már mindenkinek.
A mai nap viszont egy nagy nap. Pontosan ma van 5 éve, hogy életem gyökeresen megváltozott. Öt évvel ezelőtt, egy kellemes vasárnapi napon, 2016. január 9-én költöztem el korábbi nevelőmtől Dorkától, végleges gazdáimhoz Natihoz és Gáborhoz. Ezen a napon kezdődött el hivatásos mozgássérültsegítő-kutyává válásom utolsó szakasza. Ez volt a vizsga előtti utolsó időszak kezdete. Nálunk segítőkutyáknál ha nem a kezdetektől vagyunk a gazdi mellett, akkor előtte egy kiképzőnél vagyunk, ő tanítja meg nekünk, hogy hogyan is kell viselkedjünk. Aztán egyszer eljön a NAP amikor átköltözünk a végleges gazdihoz, még a vizsga előtt, hogy a vizsgán már biztosan tudjuk megmutatni a bizottságnak, hogy mi együtt képesek vagyunk mindarra, ami le van írva a szabályzatban.
Idén Natival és Gáborral elmentünk kicsit sétálni és labdázni. Azt mondták nekem, hogy keresünk egy olyan helyet, ahol tudunk egy jót szaladgálni, és nem ilyen ködös idő lesz mint itthon volt. Bár ez utóbbi nem tudom miért fontos, mert ha labdázhatunk engem nem izgat semmi, lehet hóesés, jégverés, nyavajatörés vagy bármi más, csak dobjad már nekem el a labdát! Szóval nem értem miért kellett ezért most 1,5 órát autózni, de ezt ők tudják. Találtunk is egy kellemes parkot, ahol már nem először jártunk együtt. Most egy másik részére mentünk és egy igazán jót labdáztunk. Amikor már úgy éreztük, hogy kiszaladgáltam magam, kijöttem az avarból és Mama gazdi meglátott. Hát nem volt boldog. Gábor meg is örökített szép új díszeimmel. Igazán nem tudom, hogy hol szedtem össze ezeket a valamiket, mert közben a labdával voltam elfoglalva. Állítólag a fél erdőt begyűjtöttem.
Közölték velem, hogy márpedig így az autóba nem szállhatok be, leültünk egy közeli padra és legalább 20 percen keresztül szedegették belőlem ezeket az izéket, mire úgy ítélték meg, hogy autó kompatibilis lettem. Haza érve egyből bezártak a fürdőszobába, azt azért hozzá tették, hogy így nem mehetek be a lakásba. Ezután folytatták a bundám megszabadítását a növényi maradékoktól. Egy pici zuhanyzás is következett, mind a négy lábamat térdig lemosták, majd a fésülés következett, amit bevallom, nagyon utálok.
Jól elfáradtam a végére és bevackoltam magam a kanapéra.
Ui.: Csak a történet teljességéért, ehhez a jeles naphoz kapcsolódóan nem először fordul elő ez velem… 5 évvel ezelőtti költözésem másnapján, szintén valami hasonlót szedtem össze, de abban volt mindenféle gaz (akkor még Gazdiék udvara nem volt teljesen rendbe rakva, és amikor kiszaladtam elintézni a dolgomat megtaláltam az építkezés utáni gazost). Gábor egy ideig próbálkozott, majd felhívta telefonon Helgát, aki a NEO egyik kutyakozmetikusa, hogy „történt egy kis baleset, Bilbo beszaladt a gazosba, és eléggé sajátos a kinézete, hogy sürgősségi bunda rendbe szedésre van szükség, mert az itthon lévő eszközökkel reménytelen.” Akkor két profi kutyakozmetikus, profi eszközökkel két órán át szedte ki a bundámból a gazt.
Comments