A segítőkutyáknak egy kiképző szervezethez kell tartozniuk. Mi a gazdikkal a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesülethez tartozunk. Én mint vizsgázott kutya, a gazdik, mint regisztrált önkéntesek.
Ahhoz, hogy az egyesület hozzám hasonló segítőkutyákat képezhessen, nagyon sok emberre és nagyon sok pénzre van szükség. Ilyenkor karácsony környékén a két és négylábú kollégákkal rendszeresen járunk különböző helyekre adományt gyűjteni, szórólapot osztani, és megismertetni az emberekkel a segítőkutyák munkáját.
Hogyan zajlik egy adomány gyűjtés? Ilyenkor egy-egy napra a NEO egyesület két- és négylábú kollégáival felállítunk bemutatkozó standot egy-egy forgalmas helyen. Ez ma (december 21.) nekünk a Budaörsi Auchan áruházat jelentette.
Ilyenkor be kell vetni minden képességünket, hogy meggyőzzük az arra járókat, hogy adakozzanak és fogadják el a szórólapot, hátha az adójuk 1%-át is az Egyesületünknek adják. Bemutathatom a kedvenc trükkjeimet és játszhatunk a dummyval. A dummy igazából egy hasznos eszköz, amit a képzésünk során használnak. Ez egy zipzáros zsák, amiben sok-sok finom falat rejtőzik. Amikor megdicsérnek, mindig kapok a zsákomból finomságokat. Minden négylábú kollégámnak van ilyen zsákja, nemcsak nekem „zsákos Bilbonak” 🙂
Mivel az uszkároknak eleve magas a „cukiság faktora” (Hanga Zoltán szavaival), nincs nehéz dolgunk. Aztán időnként elvonulunk pihenni. Fekszünk, alszunk a boxunkban, mert nekünk is kell a pihenés egy ilyen pörgős napon, mint az adománygyűjtések.
Ma különösen érdekes volt, mert két fekete óriás uszkár kolléga is velünk volt. Délelőtt Lego, délután Mázli (ők egyébként tényleg testvérek). Ha együtt vagyunk szinte mindig megkérdezik, hogy én az ő kölykük vagyok-e? Ilyenkor elmagyarázzuk, hogy az uszkárokból négy méret létezik (toy, törpe, közép és óriás), meg azt is, hogy szeptemberben töltöttem be a 6. évemet, és már nem vagyok kölyök. Arról nem is beszélve, hogy ők 15 nappal fiatalabbak mint én. Szóval nem vagyok sem Mázlinak, sem Legonak a kölyke, még akkor sem ha úgy nézünk ki. Ma is volt egy anyuka, aki ezt megkérdezte és papa gazdi mondta: „nem a kölyke, Bilbo idősebb mint Lego…”.
Szintén érdekes beszélgetések szoktak lenni, amikor megpróbálják eltalálni, hogy vajon milyen fajta kutya lehetek. Néztek már „fekete törpe kuvasz”-nak, és ma csak kétszer gondoltak spánielnek. Ma viszont a legtöbben eltalálták, hogy uszkár vagyok.
Hogy lássátok, hogyan „dolgozunk” ilyenkor, itt van néhány régi kép korábbi adománygyűjtésekről. Most nem volt időnk fotózni. Csak egy kép készült rólam, ahol a horgászszékben ülök épp. Meg is ugattam érte papa gazdit, hogy miért maradt el most a fotózás.
Comments