Ma a MUT klubnapján jártam és haverkodtam egy csomó uszkártesóval. Nem tudjátok mi az a MUT? Sokáig én sem tudtam. Papa gazdi egyik “dilije”, hogy én egy kiállítási uszi vagyok, pedig ez nem igaz. Én segítőkutya vagyok és nem kiállítási. Évente néhány olyan kiállítás van ahova mi is nevezhetünk “kedvenc” kategóriában. Egy jó dolog van ebben a kiállításos mókában, az, hogy akkor nagyon szépen megcsinálják a bundám, és utána jó pár napig mindenki engem csodál. A MUT a Magyar Uszkárbarátok Társasága, főleg uszkár tenyésztőkből áll, és rendszeresen szerveznek uszkár kiállításokat, találkozókat. Ezekre Papa gazdival el szoktunk menni, ilyenkor ő mindig fotóz, én meg próbálom feltalálni magam. Vagy csak haverkodom az uszikkal, na meg a macskákkal…
Egy ilyen alkalom volt most is, és megbolondítottam az uszi haverokat, mert én észrevettem amit ők nem, hogy a szomszéd bátor cicája bemerészkedett a találkozóra. Sajnos mire a kapuhoz értünk a cica elmenekült. Pedig én csak köszönni akartam neki. A cicák nem értik, hogy én nem bántom őket. Otthon is van egy saját cicám – Kobold a nagy vörös kandúr – akivel sokat szoktam játszani, róla még fogok mesélni.